Drága Veronkám!

 

Sajnos nem tudtam részt venni a budapesti találkozón és még azt sem köszöntem meg, hogy a Gábor Atya elérhetőségét megadtad.

Olyan egy hónapon vagyunk túl, hogy nem kívánom senkinek ezt az izgalmat, amin átmentünk augusztus 3. óta mostanáig.

Balázst azóta kórházról kórházra vittük és különböző szövődmények léptek fel a daganattal kapcsolatban. Műteni nem lehetett, a daganat pedig agresszíven növekedett és már fulladást, oxigén hiányt, fájdalmat, tüdőgyulladást, majd ami a legsúlyosabb egy 33 mm-es vérrögöt okozott a tüdő környékén. Folyamatos életveszélyben volt, intenzív osztályok, steril szoba stb., mert a fehérvérsejtje 0 volt, ezzel az immunrendszere is lecsökkent.

Végül is nem volt más választás, mint a legerősebb kemoterápiával megpróbálták a daganatot zsugorítani, hogy az életveszélyt csökkentsék. Most kapja a második adagot a héten.

Hála és köszönet a sok imáért, mert most már a körülményekhez képest jobban van, bízunk abban, hogy zsugorodott a daganat, mivel az oxigén hiánya megszűnt és a tüdőgyulladás is szépen elmúlt, nem fullad.

Gábor Atyával beszéltem és leveleztünk is, Ő is imádkozott érte , de nem javasolta a braziliai utat egyáltalán, ezért jó, hogy sikerült vele megbeszélni, mert így én is beláttam, hogy ez nem járható út.

 

Még egyszer köszönök mindent és továbbra is kérem imáitokat Balázsért, hiszen még csak az életveszélyen van túl, de a gyógyulás és a kemo utáni felépülés még messzebb van. De az, hogy van esélyünk és reményünk az is nagy kegyelem.


Isten áldjon és segítsen!

 

Piroska