Kedves Veronka!
Nagyon sok szeretettel üdvözöl Téged és Gábor atyát is a székesfehérvári közösség.
Február 8-án tartottuk Gellértke keresztelőjét, és az egész közösség ott volt. Minden hónapban szorgalmasan összejönnek az asszonyok. Most már újból tudok menni én is Gellértkével együtt.
A közösség tagjai, úgy döntöttek, hogy nem utazunk el Kazincbarcikára. Gellérttel még nekem is nehezen menne. De ha most nincs ő, valamennyien biztos elmentünk volna,oda is.
De ezen a napon kerestünk szabad felajánlható szentmisét városunkban, és ezért telefonálgattam, amikor az jutott eszembe, hogy mindig másik működő plébániára fogunk misét kérni, s így lesz alkalmunk bemutatni a közösséget.
Ez most úgy alakult, hogy a székesfehérvári Szent Sebestyén temploban18 órai mise előtt lesz alkalmam beszélni az országos közösségről, elmondjuk együtt a napi imát, utána fiatalok zenei szolgálatával szól majd a szent mise az édesanyákért és közösség tagjaiért. Utána májusi litánia és szentség imádás lesz a program.
A szervezés közben meghívtak már bennünket az öreghegyi templomba is. Tehát a következő helyszín majd ott lesz.
A Prohászka templomunk plébániájához tartozik egy fiatal gitáros zenekar. Mivel a lányom ott énekel, betekintésem van ebbe a közösségbe. Ez egy éneklő közösség a szentmisén szolgálnak sok helyen. De ki gondolná hogy ettől még a lelki élet másodlagos számukra.
A Szűzanya mondta egyszer: sok az ének és kevés az imádság.
Lányom ért aggódva próbáltam a vezetőjükkel beszélni és először falakba ütköztem. Aztán annyira nem hagyott nyugodni a dolog, hogy megkértem egy idősebb tagot hogy segítsenek a lányomnak, s ha mennek gyónni vigyék el magukkal. Itt kaptam ígéretet, s azt hogy majd beszél a vezetővel.
Az én dolgom csak az volt,hogy a Szent Mónika közösség imádkozzon értük. Az asszonyok ötlete az volt kérjünk szentmisét értük, amikor ők gitároznak. Na ez nem akart összejönni, de nagyon gyorsan kértünk egy olyat, amire mi mehettünk el. Az imát meghallgatta az Úr.
Gyalogos, városon át vezető , gitáros, elmélkedős keresztutat tartottak, az út végén két atya várta őket. Mindenki gyónt és lélekben felfrissülve, élményekben gazdagon mentek haza.
Fontosnak tartom, hogy valami hasonló feladatot kaphassunk, mert az ilyen csendes imádságos megmozdulások( háttér imák), lendületet adnak a közösségnek.
Dicsőségére az Úrnak, és az egész Szent Mónika közösségnek, mert hozzátok tartozhatnak asszonyok, és a fiatalok a környezetünkben érezhetik ennek gyümölcseit.
A budapesti találkozóra , már tervezik az utazást.
Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy hol lesz mert a 16.dikai fehérvári szentmisén ezt is jó lenne hirdetni.
Isten áldását kívánva sok szeretettel: Bozainé Andrea