Kedves Veronka!
Nagyon szépen köszönöm a segítségedet és a buzdító szavaidat is. Nagyon jó lenne, ha el tudnád küldeni e-mailen az imákat, a házastársit is. Éppen ma délután látogattunk meg ketten, egy másik mónikás anyukával, egy családot, akik nagyon nehéz helyzetben vannak. A kislányuk már két éve nyirokmirigyrákos, sok mindenen végigmentek, áttételek, operációk, kemoterápia, stb. És most úgy néz ki, megint kiújult a betegsége. Elvittük neki az imákat, amit mi végzünk és elbeszélgettünk. Hihetetlen, hogy milyen lelki deruvel és erovel viselik ezt a félelmetesen nehéz keresztet, amit még csak nehezít, hogy az anyukának a munkahelyén is felmondtak, mert a sok betegszabadságot már nem hajlandóak elfogadni. (Az anyuka végig a kislánya mellett volt, hiszen a belgrádi gyerekklinikán kezelték. Ez a távolság Topolyától pedig igen jelentos. Anyagilag is sokba kerül nemcsak az utazás, hanem az ottani ellátás is, mert sokszor nekik kellett ételrol is gondoskodni, mert a kórházban, bármilyen hihetetlen foleg babot és káposztát foztek, meg disznóhúst, amit neki nem is lenne szabad enni. Így aztán otthonról hozták az ennivalót is, fagyasztva, és a teakonyhában ott elkészítették. Emelett az is elofordult, hogy a citosztatikumot is nekik kellett beszerezni, mert ez a fajta csak külföldön kapható és a kórház készlete kifogyott. Nem is beszélve arról a sok megaláztatásról, ami amiatt éri oket, hogy magyarok. A kislány 10-11 éves, nem is beszél szerbül. Sokat mesélhetnék errol, de a lényeg, hogy kérem imádkozzatok értük! A kislányért, hogy ne adja fel és a szüleiért, hogy adjon erot nekik az Úr és megoldódjanak a most még megoldhatatlannak tuno gondjaik. Hiszem, hogy ha minél többen imádkozunk értük, annál elobb meghallgatásra találunk. Azt még nem tudom, hogyan tudunk az anyagi nehézségeikben segítségükre lenni, de hiszem, hogy a Jóisten megmutatja majd az utat.
Testvéri szeretettel: Marianna