A Kisherceg írója , Antoine de Saint-Exupéry , így kérte a Teremtőt a napi megpróbáltatások közepette:

Uram, nem csodákért
és látomásokért fohászkodom,
csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé,
hogy a napok sokféleségében
és forgatagában idejében rögzítsem
a számomra fontos felismeréseket
és tapasztalatokat!


Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket
a dolgok fontossági sorrendjében,
elsőrangú vgy csak másodrangú
fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez
és mértéktartáshoz,
hogy ne csak átfussak az életen,
de értelmesen osszam be napjaimat,
észleljem a váratlan örömöket
és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől,
hogy az életben mindennek
símán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel,
hogy a nehézségek, kudarcok,
sikertelenségek, visszaesések
az élet magától adódó ráadásai,
amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,
akinek van elegendő bátorsága
és szeretete az igazság kimondásához!


Az igazságot az ember
nem magának mondja meg,
azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma
éppen úgy oldódik meg,
hogy nem teszünk semmit.
Kérlek segíts, hogy tudjak várni!


Te tudod, hogy milyen nagy
szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb,
legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára
méltók lehessünk!


Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz,
hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen
- szavakkal vagy szavak nélkül -
egy kis jóságot közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok,
hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!