Hálaadás. 25 éves hazánkban a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége!

A történet Madridban kezdődött, amikor a Szent Rita plébánián, az Actio Catholica gyűlésén egy édesanya felvetette: „Mit tehetünk mi édesanyák, hogy gyermekeink ne veszítsék el a hitüket?” Válaszul többen elhatározták, hogy életük minden napján buzgón imádkoznak nem csak a saját, hanem minden édesanya gyermekének hitéért és hetente egyszer a templomban, az Oltáriszentség előtt is. Lelki vezetőjük Lorenzo atya támogatta elhatározásukat. Megértették, hogy mindaddig nem nyugodhatnak, míg minden édesanya nem imádkozik a gyermeke hitéért, ezért gyorsan terjedt a közösség híre más édesanyák felé is. 1987-ben megkapták a madridi bíborostól az Egyház jóváhagyását is. A kis ima, amit megfogalmaztak eljutott a világ más országaiba is. Szent Mónikát, Szent Ágoston püspök édesanyját választották eszményképül.

Szent Ágoston Vallomások c. könyvében írta meg édesanyjának, Szent Mónikának az életét, aki 332-ben született Afrikában, Thagaste városában, keresztény családban. A vagyontalan nemesi család visszavonultan élt, de nehézségeikben megtanították gyermeküket a mulandó dolgok megvetésére és az örökkévalók iránti lelkesedésre. Szívesen segített a szegényeken és látogatta a betegeket. Kedves szelídségét megtartotta házasságában is. Szülei 22 évesen hozzáadták a kétszer annyi idős pogány származású Patriciushoz. Férje kicsapongásait a „lélek vértanúságával” tűrte. Megcsalt, elhagyatott volt a házasságban. Mégsem futott el a problémák elöl, sokat fáradozott azon, hogy férjét megnyerje Krisztusnak. Ezt nem szavakkal, hanem tettekkel igyekezett elérni. Életének titka az Isteni Bölcsesség, a Jézus Krisztus iránti szeretet volt, amelyet a szent könyvekből merített. Anyósa és rokonai előítéletét is eloszlatta türelmes és jóságos életével. Három gyermekük született, két fiú és egy leány, Ágoston 354-ben. A gyermekek 6 éves korukig kitörölhetetlen nevelést kaptak, ami egy pogány családban nem kis feladat volt Mónika részére. Patricius élete vége felé katekumen /keresztségre felkészülő/ lett, és halálos ágyán megkeresztelkedett. Özvegysége éveit Mónika a tevékeny szeretetnek szentelte. Erejét az oltárból merítette: egyetlen napot sem mulasztott el szentmise nélkül, és esténként is a templomba sietett az imádság órájában. Hitének rendíthetetlensége és szeretetének ereje mégis főleg Ágostonnal szemben mutatkozott meg, mivel a legtöbb gondot és bánatot három gyermeke közül ő okozta neki. A nyughatatlan és kereső Ágoston kora fiatalságától kezdve téveszmék és erkölcsi eltévelyedés áldozata lett. Ezzel nagyon sok gyötrődést okozott édesanyjának, aki szünet nélkül imádkozott érte. Hosszú éveken át könnyek között könyörgött fiáért, és az Istenbe vetett bizalma sohasem inogott meg. Biztatást kapott egy püspöktől, aki azt mondta neki: ”Lehetetlen, hogy ennyi könny gyermeke elvesszen.” Ágoston elhagyta édesanyját, mert Isten terveiben ez a fájdalom is fontos szerepet játszott. Mónika mérhetetlenül szenvedett, amikor magára maradt, azonban megtanulta Istenre bízni gyermekét, míg végül egészen odaajándékozta őt Neki. Bizonyos idő elteltével Mónika mégis követte Ágostont, aki akkor már Milánóban élt, és Szent Ambrus prédikációit hallgatta, amelyek nagy hatással voltak rá. 387-ben Ágoston megkeresztelkedett Végre elmondhatta fiának: „Ahol én vagyok, ott vagy te is.” Az édesanya vágya végre teljesült. Halálakor lelke boldog volt: „tetézetten teljesítette kérésemet az Isten, … az Úr szolgájaképpen látlak már.” Szent Ágoston Egyházunk egyik legnagyobb szentje lett, papjaink sokat idéznek írásaiból. Szent Mónika élete példaképül szolgál minden keresztény édesanya számára.

„szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni” (Lk.18,1)

Hazánkba Róna Gábor jezsuita atya hozta el ennek a közösségnek a hírét. Sok évtizednyi külföldi szolgálata után hazahívták, és első szolgálati helyéül a kalocsai Szent István jezsuita templomnak lett az igazgatója. 1991. augusztus 27-én, Szent Mónika napján homíliájának részeként említést tett arról, hogy más országokban az édesanyák összefogtak gyermekeik hitének megmentéséért, és Szent Mónika példájára teljes reménységgel imádkoznak minden nap. „Azt is mondom nektek: ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól.” (Mt 18,19) Egy évig fontolgattuk ezt a hírt az édesanyák, majd 19-en írásban megfogalmazott kéréssel fordultunk Gábor atyához, hogy kérje meg Madridból az imalapot és alakuljon meg itt is egy imaközösség. /melléklet/ Elhatározásunkat támogatva hamarosan megtörtént a levélváltás. Lorenzo atya levélben biztatta az itteni édesanyákat, hogy legyenek buzgók az imában és terjesztésében. Elküldte mellékletként Szt. Mónika életét és az imát. A bölcsen megfogalmazott imádság kapaszkodót nyújt ahhoz, hogy a szülők ne a saját elképzeléseikhez ragaszkodjanak, ne az általuk jónak tartott megoldást akarják minden áron „kiimádkozni” hanem teljes bizalommal ráhagyatkozzanak az Úr gondviselő szeretetére. Helyesebb istenkép és bensőségesebb kapcsolat alakul ki az édesanyákban, nagymamákban. A szószerinti fordításon hónapokig dolgoztunk és imádkoztunk, hogy a mi kultúránkhoz igazodjon. Így alakult meg 1992. augusztus 27-én az első magyar Szt. Mónika Közösség, amit Gábor atya szentmisében áldott meg és melynek lelki vezetője lett. A spanyol édesanyáknál úgynevezett kórusokba osztják a közösség tagjait, ami azt jelenti, hogy 7 személy alkot egy kis csoportot és beosztják a hét napjait egymás között. Nálunk nincs ilyen kötelező forma. Bárki csatlakozhat, aki vállalja a napi imát otthonában és hetente egyszer a templomban az Oltáriszentség előtt. Mi kalocsai édesanyák egy év alatt már 156-an lettünk és összejöttünk minden hónap 27-én, ahol megosztottuk gondjainkat, örömeinket, és együtt imádkoztunk.

Az első cikk az Új Emberben jelent meg 1994. május 1-i anyák napi számban (melléklet). A cikk hatására elindult a levél áradat az ország minden részéről. Kérték az imalapot, hogy csatlakozhassanak a közösséghez. Róna Gábor atya papi teendői mellett képtelen volt ezt a levelezést megoldani, így az alapító tagok közül megkérte az egyik édesanyát, hogy válaszolja meg édesanya társai felé a kérő leveleket, de mindig ő bontotta fel, és ha lelkipásztori vigasz kellett, akkor azt megtette. Először az idősebb édesanyák, nagymamák kapcsolódtak be, akik rádöbbentek a 40 év alatti mulasztásuk milyen következményekkel járt. Szinte lehetetlennek érezték gyermekeik életében az Istennel való kapcsolat helyreállítását, és végső kétségbeesésükben magukévá tették a jelmondatot: ”ha már nem beszélhetsz gyermekednek Istenről, hát beszélj Istennek gyermekedről!” Mit ér, ha életet adtak, de a lelki élet hiányzik, ami az örök életet nyújtaná? Az asszonyok úgy érezték, bár otthon egyedül imádkoznak, mégis egy különös erőt éreznek, mert mindenütt társaik vannak és közösen száll ugyanaz az ima naponta az ég felé. Levélváltások alkalmával sok megerősítést kaptunk, és Gábor atya évente 3-4 alkalommal körlevélben bátorította a közösség tagjait.

1994. augusztus 27-én a nagy érdeklődésre való tekintettel zajlott le a kalocsai Jezsuita Templomban az első találkozó. Itt végre személyesen is üdvözölhettük egymást imádkozó édesanyák. Dankó László érsek úr volt az egyház vezetői közül az, aki első pillanattól kezdve megérezte mit jelent ez az összefogás az egyházban. A találkozóra Bíró László püspök úr is eljött személyesen, hogy üdvözölje az édesanyákat. /kép/ Ezután jött a következő elhatározás, hogy minden évben más és más városban, faluban legyen a találkozó, mert sok helyen alakultak meg helyi csoportok a plébániákon.

Így kezdődtek el az országos találkozások Tamási-Páriban, Szentkirályon. Amikor Gábor atya új megbízatást kapott a miskolci jezsuita gimnáziumban, akkor 1997. szept. 27- én ott jöttünk össze imádkozni édesanyák. A levelekben érkeztek a szebbnél szebb lelkes beszámolók, hogy milyen szépen gyarapodnak a közösségek. A lelkipásztorok segítették őket és hívásukra meglátogatta őket Gábor atya is Egerben, Ungváron, Nyíregyházán, Hatvanban. 1998-ban hívták és várták az édesanyákat Sopronba és 1999-ben Kiskunfélegyházára.

A fővárosi édesanyák közül is mind többen csatlakoztak a vidéken már évek óta imádkozókhoz, és a jobb elérhetőség miatt indokolttá vált, hogy évenként legyen ott is találkozó.

Így került sor 1999. június 27-én az első imanap megrendezésére az Üllői úti Örökimádó templomban. A 2000. jubileumi Szentévben ugyanez volt a helyszín. Itt teljes búcsút nyertünk

Olyan nagy örömmel töltötték el az édesanyákat ezek az összejövetelek, hogy egyre nagyobb volt az igény, így már az évi két alkalom miatt Kiskunhalas és Pálos-szentkúton is együtt lehettünk.

Többször eljutottak a csoportok a Magyar Szentek templomába is, ahol megújíthatták azt az ígéretüket, amiről valamikor Sopronban értesültünk a Lelki Adaptálás mozgalommal kapcsolatban. Égő gyertyával a kezünkben ígértük, hogy 9 hónapon keresztül naponta könyörögünk azokért a veszélyben lévő magzatokért, akiket szüleik halálra ítélnek az abortusz által.

Még 2000-ben összejöttünk a Baja-Vodica Mária kegyhelyen is.

2001 májusában pedig Pécs-Szabolcson, augusztusban a budapesti VI. kerületi Terézvárosi templomban volt megrendezve az édesanyák egész napi imádkozása. 2002. július 27-én a budapesti Városmajori Jézus Szíve templomban működő közösség fogadott be bennünket és egyre többen és többen keltünk útra. Az otthon maradottak imáikkal támogattak.

Voltak emlékezetes találkozók, hiszen 2002 augusztusában elérkezett a Közösség megalakulásának 10. évfordulója, amit Dr. Bábel Balázs érsek úr meghívására összekötöttek a Kalocsai-Kecskeméti egyházmegye 1000 éves évfordulójának megünneplésével. Évekkel ezelőtt egy grafikus művész társunk tervezett a közösségnek egy emblémát, amit a találkozókon kitűzőként viseltünk és a lobogóinkra különböző virágmotívumokkal együtt elkészítettünk, így ezekkel érkeztek a zarándokok. /melléklet/

2003 májusában a nagyszámú, lelkes mélykúti közösség, akiket lelkipásztoruk is nagyon támogatott, szervezte meg a találkozót. Ebben a templomban sok szép szobrot láthattuk, köztük az ország egyetlen Szent Mónika szobrát, amit Csobán András alkotott.

A 2003 augusztusi találkozó Budapesten a Szent Gellért templomban került megrendezésre. Kialakult a találkozók programja: reggel 9 órától délután 4-ig. Mindig átelmélkedjük valamelyik rózsafüzér titkait, melyek előtt elhangzanak a szándékok. Szép Mária énekekkel dicsérjük a Szűzanyát. Nagyon aktívan jelentkeznek előimádkozni. A helyi plébánostól kapunk egy ismertetést a templomról, vagy valamilyen elmélkedést, de a központi helyen mindig a Hálaadó Szentmise van, amit kezdetektől fogva egy-egy püspök, vagy érsek atya celebrál. A szentmise keretein belül közösen elmondjuk a napi imát családjaikért, majd agapéval összekötött beszélgetésben ismerkednek a zarándokok. Délutáni programként mindig megszerveznek a befogadó közösségek egy-egy zenei, vagy más programot, amit a tanúságtételek követnek. Ez egy fontos rész, mert nagy biztatást jelentenek mindenkinek a meghallgatott történetek, tapasztalatok. Ilyenkor szól hozzánk végre személyesen lelki vezetőnk, Gábor atya is. A találkozók Szentségimádással és áldással fejeződnek be. 2003. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a Magyar Szentek Templomában áldotta meg Bíró László püspök úr azt az imalapot, amit az édesapák kérésére már a házastársak együtt imádkozhatnak.

2003. szeptember 23-án a debreceni édesanyák egy kis regionális találkozót szerveztek, ahova Róna Gábor atyát is szeretettel meghívták. A téma „Édesanyák szerepe az eucharisztia évében”

A 2004-es év bővelkedett eseményekben. Az imalap bemutatása a Szeged-Csanádi családpasztorációs napon történt Újkígyóson. A lap elején látható családot ábrázoló gyönyörű grafika Simon András műve /melléklet/

Márciusban Bíboros úr meghívására a Mónika közösségünk egy része elkísérte Rómába a Santa Balbina címtemplom átvételére. A Vatikáni Rádióban is beszámolhattunk összefogásunkról, így hírünk eljutott a határon kívül élőkhöz is. Meglátogattuk a Szent Ágoston templom kápolnájában Szent Mónika koporsóját, és kapcsolatba léptünk az Ágostonrendi atyákkal is. Nagy élmény volt II. János Pál pápával való találkozás és ajándékunk eljuttatását Bíboros úrra bíztuk. Meghatódva olvastuk a Vatikánból érkezett köszönő levelet /melléklet/

Folytatódtak a találkozók, június 26-án a budapesti Egyetemi templomban, amely otthont adott egy különleges eseménynek, hiszen a szentmisét Erdő Péter bíboros úr celebrálta, akinek éppen 52. születésnapja volt. Mi édesanyák ezt megtudva azzal köszöntöttük a főpásztort, hogy az oltárt körbefonva élő „születésnapi tortát” alkottunk kezükben 52 égő gyertyával. Bíboros úr megajándékozta közösségünket egy szép kivitelű, színes imalappal, amire rákerült John Henry Newman bíboros imája is. /melléklet/

Augusztus 27-28-án az egri Bazilikában gyűltünk össze családjainkkal. Ekkor volt egyházmegyéjük 1000 éves jubileuma. A Magyar Katolikus Rádió is közvetítette az ünnepi szentmisét, hogy azok is be tudjanak kapcsolódni, akik a távolság, betegség miatt nem jöhettek el. Dr. Seregély István egri érsek és Dr. Ladocsi Gáspár püspök úr tanítását hallgathattuk a két napon, ami nagyon szépen volt megszervezve. Az egri csoportvezető, Marika kérésére újból megjelentette a Szent István Társulat Émile Bougaud: Szent Mónika élete című művét 2005-ben

Gábor atyával eljutottunk az Ipoly völgyi falvakba és több helyen jó kis közösségek alakultak. A felvidékről is nagy az érdeklődés és kapják a körleveleinket.

2005. január 28-án kelt levelében Dr. Erdő Péter bíboros úr elfogadta, és örömmel vállalta Közösségünk fővédnöki tisztségét áldását adva további összefogásukra /melléklet/.

2005, július 2-án Kecskeméten az Arborétumban található „meg nem született magzatok” emlékművéhez szervezték a találkozót szabadtéri oltárnál, de a hatalmas esőzés miatt gyorsan dönteni kellett és átmentünk a főtéren lévő hatalmas templomba. A szentmisét Dr. Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti metropolita celebrálta. Az agapéhoz a helynök úr megnyitotta a palotát. Délután a fiatalok szép gitáros énekeikkel örvendeztették meg az édesanyákat /kép/.

2005. augusztus 27-én Budapest XIII. kerületi Babér utcai Szent Mihály templomban imádkoztunk édesanyák és könyörögünk Szt. Mihályhoz védelemért, és a szabadító rózsafűzért is elmondtuk. A délután 3 órakor kezdődő hálaadó szentmisét dr. Udvardi Tibor püspök úr mutatta be nekünk.

A találkozók sokasága, megszervezése, lebonyolítása nem kis feladatot igényelnek. A zarándokok fáradságot és anyagi áldozatot vállalva a legtávolabbi helyekről is eljönnek.

Egyik édesanya társunk eljutott Madridba a Szent Mónika Közösségek világközpontjába, ahol beszámolt a magyarországi helyzetről. Kiderült, hogy hazánkban túlszárnyaltunk minden más országot imaösszefogásunkkal.

2005 októberétől az Új Kalász c. újsággal történt egy megállapodás, hogy a közösség szerkesztheti híreivel a 26. oldalt. Ez a lap évente hatszor jelenik meg és így azok is megismerhetik ezt az imamódot, akik még nem tartoznak a közösséghez. Ebben olvashattunk egy felhívást, hogy imádkozzunk papjaikért is: „Szükségesnek tartom, hogy mindenütt az országban édesanyai szívünk támogassa papjainkat”

A pécsi édesanyák már eddig is lelki örökbefogadást végeztek a szeminárium hallgatóiért imádkozva.

Az ungvári csoportvezető Erzsike pap fia, István lefordította az imalapot ukrán nyelvre is, hogy az ottani ukrán nyelvterületen élő édesanyák is imádkozhassanak. /melléklet/

2006. március 27-én egy rendhagyó regionális összejövetelben is részünk volt Gábor atyával, mert meghívták a közelben élő csoportokat. Hatvanban, ahol egy rendkívüli kezdeményezésnek is örvendhettünk, mert Erzsike társunk művészet tanár, gyermekek rajzaival valósítja meg a misszionálását különböző egyházi témákban. Május 5-én volt az országos találkozónk Budapesten a Szent István bazilikában, ahol ezeket a rajzokat kiállítás formájában tekinthettük meg. A déli szentmisénket Bíboros úr – lengyelországi útja miatt, ahol XVI. Benedek pápával találkozott – távollétében Forgács Antal kanonok úr celebrálta, és felolvasta Bíboros úr hozzánk intézett buzdító levelét./melléklet/ Róna Gábor atya és a csoportokat elkísérő pap testvérek reggel óta gyóntatnak a találkozókon, hogy a hosszú sorokban várakozó édesanyák élhessenek ezzel a nagyon fontos szentséggel.

Az augusztus 26-i találkozót a Pécs-Gyárvárosi édesanyák szervezték meg. A pécsi egyházmegyében rendkívül gyorsan és erőteljesen jöttek létre a plébániákon a közösségek. Ezek közül talán a leghűségesebbek a Gyárvárosi édesanyák, akik minden találkozóra nagy buszokkal érkeznek és vállalják a szolgálatokat. Mayer Mihály püspök úr tanítását hallgathattuk a szentmisén. Újra, meg újra úgy éreztük ez a legjobban megszervezett találkozó. Nincs határa a szeretetnek, mindenütt kis emlékképekkel készülnek és a szívüket is belesütik a finom ételekbe, pedig nagy a tömeg, de a szorgalmas asszonyok nagy örömmel vállalják a vendéglátást.

2006-ban a nagy létszámra való tekintettel a közösség létrehozott egy email címet (szentmonika@freemail.hu), amely nagyban megkönnyítette a kapcsolattartást főleg a fiatalabb édesanyákkal. Van, hogy a férj, gyermek vagy unoka fogadja, és kinyomtatva átadja anyukának, nagymamának körlevelünket. A budapesti Szent Gellért templom csoportjából Zsuzsa vállalta a honlapunk szerkesztését www.szentmonika.hu.

2007-ben nagy ünnepségek színhelye volt Gyula. A két nap egyik része a Szent Mónika Közösségek találkozója volt, de intézkedtek elhelyezésünkről és mindenben részt vehettünk. Dr. Kiss Rigó László megyéspüspök volt a házigazdánk, de mivel Apor Vilmos boldoggá avatásának 10. évfordulóját is ünnepelték, így a másnapi Szentmisét Tempfli József nagyváradi püspök úr mutatta be, és hallgathattuk bölcs homíliáját. Nagyon jó volt együtt!

Augusztus 25-én folytatódott az országos találkozó a budapesti Kassai téren a Szentlélek templomban, ahová közénk jött Gyulay Endre Szeged-Csanádi püspök úr, hogy tanításával gazdagítson bennünket. A találkozókon mindig történik egy kis regisztráció, és mindenki kap egy imalapot, éneklapot (melyen saját énekeink vannak Szt.Mónikáról), valamint egy üres lapocskát is, amire a szentmiséig felírhatja a kéréseit és hálaadását. Ezt kosárba gyűjtve oda tesszük az oltár elé, hogy az általános könyörgéseknél Isten elé terjesszük azokat is. A legnagyobb hálaadás azért volt, mert megalakulásunk 15. évfordulóját ünnepelhettük, és akkora tábora volt ennek a nagyon fontos összefogásnak, hogy nem is lehetett már pontosan tudni a létszámot. Erdő Péter közösségünk fővédnöke nagyon szép, örömteli hálás levelet küldött találkozónkra, melyben méltatta anyaságunkat, mert Isten üdvözítő tervébe illeszkedik vállalásunk (melléklet).

Egyre több hír jelent meg a sajtóban és hangzott el a rádióban a közösségről, melyek hatására érkeztek a csatlakozási szándékok. A körlevelek nagyon fontosak voltak a kapcsolattartásban, és Gábor atya gondoskodott arról a Szentlélekkel karöltve, hogy ne lankadjanak el az összekulcsolt kezek (mellékletként újságcikk – Gábor atya körlevél kivonata)

2008. május 17-én a gyönyörű püspöki város Vác dómja fogadott be bennünket. A találkozó házigazdája Varga Lajos váci segédpüspök volt. Az oltárkép Mária és Erzsébet találkozását ábrázolja. Minden találkozónkon ezt éljük meg, és kitörő örömmel énekeltük a Magnificat-ot. Bíboros úr újra nagyon szép levélben köszöntötte és biztatta a közösséget. /melléklet/ Nagy meglepetésünkre végre közöttünk tisztelhettük Ramón Jiménez madridi Ágoston-rendi szerzetest, a világ különböző országaiban működő Szent Mónika közösségek koordinátorát. Meghatódva élte át a színültig megtelt hatalmas templomban összejött édesanyák lelkesedését és beszédében biztatást adott: ”Az édesanyák imája családokat, társadalmat épít. Nagy szükség van rátok, Isten áldjon meg benneteket édesanyák” - mondta befejezésül (kép)

A közösség egy nagyon szép, nagyméretű Szt. Mónikát ábrázoló képet kapott ajándékba Madridból, melyet Kalocsán, a megalakulás templomában /Szt.István u.24./ a Fájdalmas Szűzanya kápolnában helyeztünk el. /fénykép/

2008. augusztus 30-i országos találkozó Kispest- Wekerle telepen került megrendezésre a Munkás Szent József templomban. Ide Márfi Gyula veszprémi érsek úr fogadta el meghívásunkat. A találkozó különlegessége volt, hogy ebben a templomban imádkoztuk el először közösen a házastársak imáját, amit a Hódmezővásárhelyen élő Feri és Enikő vezetett. Valamikor az ő kérésükre fogalmazódott meg ez a formája az imának, hogy a család együtt könyörögjön, hiszen nekik 8 gyermekük van, akiket NYOLC BOLDOGSÁGNAK neveztek el. /imalap mellékletben/

2009-ben a kazincbarcikai Szent Család templom közössége hívta meg az édesanyákat, hiszen ők olyan nagy távolságot tettek meg minden évben, hogy köztünk lehessenek, most viszonozhattuk nekik. Május 16-án Dr. Ternyák Csaba egri érsek örömmel jött közénk: „Nincs a világon szeretetreméltóbb lény, mint az édesanya, aki 9 hónapon keresztül szíve alatt hordozta magzatát, gondozza, óvja és bármennyire idős, ősz hajú, hajlott hátú, aggódva figyeli gyermekét.” - kezdte beszédét. Nem lehet szavakba foglalni azt a sok értéket, lelki feltöltődést, amit találkozóink jelentettek az édesanyák számára. Köszönet mindenkinek, a sok munkáért, imáért, anyagi támogatásért! Ebben az évben május 30-án a Pécs környéki édesanyák összefogásával még Máriagyűdön is együtt imádkoztak, mivel Kazincbarcika nagyon messzinek tűnt és sokan nem jöhettek, de így mégis 160 fő ezen a szép Szűzanya kegyhelyen összejöhetett.

Elérkezett az idő, hogy kérelemmel forduljunk a Magyar Püspöki Konferencia Titkárságához, hogy a már 17 éve olyan áldásosan gyarapodó és az Egyház teljes támogatását eddig is megtapasztaló közösségünknek, hagyja jóvá hivatalosan is működési alapszabályzatát. Ehhez Gábor atya írt egy mellékletet /melléklet/. Nem jelentett ez semmi különösebb változást, de nagyon fontos volt, biztonságot, védelmet nyújtott. Így lett most már a Katolikus Egyház által jóváhagyott lelki vezetője Róna Gábor atya, aki elhozta hazánkba ennek a közösségnek a hírét, és mint jó pásztor gondozta azt. Aki pedig kezdetektől fogva nagy örömmel végezte az adminisztratív teendőket, kiegészítette a körleveleket híradásokkal, Bartal Józsefné Veronika lett a közösség világi elnöke. Négyfős vezetőség alakult ki, Gerse Károlyné Marika, a Szent Gellért templom csoportjának vezetője, Szabóné Szende Zsuzsanna, aki a honlapot nagy gonddal szerkeszti és a hódmezővásárhelyi Szabó Ferenc feleségével, Enikővel. /melléklet/ Ez természetesen csak a hivatalos rész, hiszen mindenkit köszönet illett apostolkodásával a csoportokban történő összetartásért és a hűséges imáért.

Hálát adunk Istennek Egyházunkért, és örömmel tölt el bennünket, ha bármilyen szolgálattal segíthetjük papjainkat, püspökeinket és egymást. Megtiszteltetés és egyben felelősség is, hogy hivatalosan is rögzítették közösségünk mibenlétét. Imánk szövegét, a közénk tartozás feltételét, az évi két találkozót, ahol a Szentmise perselypénzét használhatjuk fel egész évi kiadásainkra. A körlevelek és látogatások a kapcsolattartást szolgálják. Kérjük, hogy hűségesen kitartsunk és közösségünk Istentől megáldott és a Szentlélek erejével működjön.

2009. augusztus 29-én a budapesti találkozónkat a Lehel téri Szt. Margit templom közössége vállalta fel. Remek szervezésüket még a hirtelen eleredt eső sem rendítette meg. A szentmisénket Takács Nándor püspök úr mutatta be. Délután meghallgathattuk Nényei Gáborné 7 gyermekes édesanya előadását a keresztény családi értékekről. Gábor atya kihirdette az örömhírt alapszabályzatunk jóváhagyásáról.

2010 májusában Dunaföldvár lett a találkozó színhelye, ahol a környékbeli közösségek is besegítettek, hogy szép legyen a napunk. Ez a város földrajzilag az ország közepe a Duna mellett. Dr. Takács Nándor Jusztin ny. megyéspüspök jött el közénk. A találkozókra mindig készült egy kis emlékkép, amit kihelyeztünk a vándor Szűzanya szobra mellé, és a vendéglátók a végén megkapták ajándékba emléknek (kép). Egy kis csodát éltünk át, mert az országos egész napi szakadó esőtől a mi színhelyünket Mária köténye megóvta. Amint mindenki beszállt a buszokba, a fölöttünk lévő felhők is kinyíltak.

2010. augusztus l7-e: közösségünk 18 éves. Ezt a napot országunk legszebb kegyhelyén, Mátraverebély-Szentkúton töltöttük. Igazi lobogós zarándoklat volt, éjszakai gyertyás körmenettel, virrasztással és szabadtéri oltárnál mondta Majnek Antal munkácsi püspök úr hálaadó szentmisénket. Egy ilyen hatalmas tömeg, a szívből fakadó énekek és könyörgések felejthetetlenek, megerősítik hitünket és reményünket, hogy nagyobb szeretettel térjünk vissza családunkhoz.

Egyházunk meghirdette a Családok évét. Mi pedig készülődhettünk, hogy jövőre, 2011. május 28-án a Kalocsa-Kecskeméti egyházmegye legnagyobb templomában, a jánoshalmi Szt. Anna templomban találkozhassunk. Lelkes szervezés folyt, sajtó, rádió, tv-közvetítés, hogy igazi örömteli napot éljünk át Bíró László családreferens püspök úrral. A délután folyamán meglátogatott bennünket Dr. Bábel Balázs kalocsai érsek úr is, aki jól ismeri az onnan induló közösségünk lényegét és nagyra értékeli azt.

Itt is elimádkoztuk az édesanyák imája mellé a házastársakét is. Délvidékről nagy buszokkal érkeztek közénk csoportjaik, akiket a kántor szép délszláv énekekkel köszöntött. /melléklet/

2011. augusztus 27. a XI. kerületben, Albertfalván, a Szent Mihály templomba vártak bennünket. Jól felkészültek, mivel a templom nem bírta befogadni a zarándok csoportokat, de a templom előtti részt besátrazták a tűző nap ellen és kihangosítással szépen részese lehetett az eseményeknek mindenki. Házigazda Hollai Antal atya Paskai László ny. bíboros úrral együtt misézve töltötte be szívünket, Ők már mindketten odafenn imádkoznak értünk. /újságcikk/

2012. Elérkeztünk megalakulásunk 20. évfordulójához.

Pünkösd vigíliáján jöttünk össze Szekszárdon a belvárosi templomban. Az oltárképen Urunk Menybemenetele látható. Gyalogos zarándokok is érkeztek közénk. Udvardy György püspök úrnak éppen születésnapja volt és átadtuk neki a tortát. Rendkívül családias a Szentlélek tüzében megélt együtt létünk volt. „Az édesanya szolgálata Evangélium a világ számára, ő a remény hordozója” - hallhattuk püspök atyától. Megható tanúságtételekkel gazdagodtunk. Gábor atya megáldott bennünket és emlékeztetett, hogy mint a kút a vizet kapja és adja, így mi is csak akkor tudjuk adni a szeretetet, ha szoros kapcsolatban maradunk a jó Istennel, mert mindent Tőle kapunk.” Végül Dsida Jenő „Hálaadás” című versével búcsúztunk.

Augusztus 25-én az esztergomi Bazilikában adhattunk hálát a Közösségünkben megélt 20 évért. Nagy izgalommal készültünk erre a jubileumi alkalomra, hiszen fővédnökünk Erdő Péter bíboros-prímás úr hívására mentünk ebbe a gyönyörű bazilikába. Ezen a találkozón újra nagy fény övezte Főpásztorunkat, mert az oltár körül nem csak a 60 szál gyertya, hanem a szívünk is lángolt. Eltértünk a megszokott formától és a Szentségimádást, valamint a hálaadó Szentmisét követően átmentünk a Szent Adalbert Konferencia Központba, amit nagylelkűen Bíboros úr ajánlott fel számunkra. Gyönyörű környezetben költhettük el étkeinket, majd a Központ falain belül folytattuk tanúságtételekkel és rózsafüzér átelmélkedésével jubileumi találkozónkat, ami felejthetetlen. /mellékletnek Bíboros úr szentbeszéde/

2013 májusában a királyi várost, Székesfehérvárt látogattuk meg. Közénk hozták boldog Gizella ereklyéjét. Ott voltunk a Prohászka Ottokár templomban, ahol Kaszap István holtteste is nyugszik. Spányi Antal püspök úrtól pár szó: „szentjeink segítsenek az égből, hogy állhatatosak tudjunk maradni… legyen közbenjárásukra a mindenható Isten áldása az édesanyákkal.” Májusban a Lorettói litánia, Szentlélek litánia, szebbnél szebb énekek orgonával és gitárral és délután a kis óvodások anyákat köszöntő műsora. Nincs két egyforma együttlétünk. Most különösen is Pünkösd előtti szombaton velünk volt a Szentlélek. A találkozó befejeztével sem váltunk el, mert remek szervezéssel megnézhettük ennek a szép városnak legfontosabb nevezetességeit, ahogyan Vácon, vagy Egerben is történt. Milyen sok idős falusi nagymama jut el így olyan értékes helyekre, amit sosem élne át, ha nem lenne közösségünk tagja, mert itt mindenkit haza várnak, mint imában testvérüket.

A beszámolókból megtudtuk, hogy a két nagy találkozón kívül is szeretik meglátogatni egymást a csoportok, a délvidékiek egész busszal elzarándokoltak Kalocsára, a kiskunmajsaiak Pálos-Szentkútra. A Pécs környékiek Máriagyűdre, hogy ott is alakuljon közösség. /képek? A találkozó plakátja/

Levél érkezett örömhírrel, hogy Pécset még egy közösség alakult a Jézus Szíve / Pius/ templomban, majd telefonhívás, hogy fiatal édesanyák fogtak össze Pécs belvárosában is a közös imára.

2013. augusztus 31-én lett 10 éves a XI. Szent Gellért templom közössége. Bár 2003-ban voltunk már náluk, de megint örömmel mentünk, hogy közösen hálát adjunk és meghallgassuk Forgács Antal kanonok úr olyan megvilágításban tárta elénk a Szeretet himnuszát kivetítve a szülői szeretetre, hogy igazán gazdagodhattunk. 11 órakor Pápai Lajos győri megyéspüspök úr jött közénk, hogy bemutassa a legszentebb áldozatot és lelkesített bennünket Szent Mónika életét elénk tárva. A templom udvarában várt bennünket a vendéglátás, majd Horváth Mária énekművésztől hallhattuk több nyelven és változatban az AVE Maria énekünket. Ennek a találkozónak a végén kihirdettük, hogy olyan nagy már a zarándok létszám, hogy ezentúl az agapét mindig otthonról hozott ételekkel fogjuk megoldani, hogy ez a teher ne háruljon a házigazda csoportra, mert bár szeretetük jele, de a lelkiekre irányuljon figyelmünk. / A délutáni tanúságtételek a mellékletben olvashatóak

2014. január 15-én volt egy rendkívüli alkalma közösségünk tagjainak, melyre Peregrin atya hívott bennünket a Szent István Bazilikába, ahova a Szentkúti Szűzanya szobrát ideiglenesen elvitték. Nagy örömmel köszöntöttük égi édesanyánkat Beer Miklós váci püspök úr szentmiséjével és a szentolvasóban könyörögtünk családjainkért.

Még egy találkozáson vettünk részt Máriagyűdön május 3-án, ahova anyák napi imádkozásra hívott bennünket május 3-án Rosner György plébános úr, de a lelki napot Kürtösi Krisztián atyára bízta. Örömmel voltunk itt is Égi Édesanyánkat köszöntve szép körmenettel.

Május 24-re kaptuk a meghívást Döbröközből, hiszen Kürtösi Krisztián plébános úrral együtt mindig hűségesen jöttek a találkozókra, így most mi mehettünk hozzájuk a hatalmas bazilika- szerű Szent Imre templomba. Az egész község lázban égett, hogy egy ilyen eseményhez felkészüljenek, és ezt éreztük is. Annyira családias, vidám napot élhettünk meg, Dr. Varga Lajos váci segédpüspökünk és Róna Gábor atya lelkes tanításával, hogy akkor még nem sejtettük, ami a következő évben megtörtént Gábor atya halála után éppen Kürtösi Krisztián atyát választottuk meg utódjául. Akkor csak a szép tájban gyönyörködtünk és a kedves Döbrököziek vendégszeretetének örültünk. Figyelemmel hallgattuk Dr. Imre Mária néprajzkutató előadását az évszázados Mária tiszteletről. A kicsi gyermekek nagyon kedves műsorral ajándékoztak meg bennünket, majd Szentségimádással, az irgalmasság rózsafüzérrel és áldással zárult találkozónk. Innen is úgy búcsúztunk, hogy ilyen szép még sosem volt!

Augusztus 30-án Budapesten a XIV. ker. Bosnyák téri Szent Antal templomba vártak bennünket, ahol Bárány Béla plébános úr szólt hozzánk, és mi örömmel hallgattuk, hiszen előadásának 7 oldalnyi anyaga az „Anyaság dicséretéről” szólt. Dr. Székely János püspök úr szintén betöltötte szívünket a Szent Áldozat bemutatásával, tanításával. Délután Pitti Katalin művésznő ajándékozott meg bennünket szebbnél szebb Mária énekekkel, minket is éneklésre hangolva. Ennek a találkozónak volt egy rendhagyó része, mivel az 5 éves alapszabályzatunkban a világi elnök jóváhagyása lejárt és szavazással kellett eldönteni hogyan és ki legyen ebben a tisztségben. Az édesanyák egyhangúan megerősítették Bartal Józsefnét ezen feladatok ellátásával még 5 évre. A vezetőség tagjainál lett egy változtatás a hódmezővásárhelyi házaspár Enikő és Feri, akiknek már 9 gyermeke volt, felmentést kaptak és helyettük a Szekszárdi Közösség vezetője Vereckei Piroska és a Lehel téri közösség vezetője Izsák Ági segít, a körlevelek megszerkesztésénél pedig Koncz Balázs munkáját kérjük és köszönjük. Hála legyen Istennek, hogy közösségeinkben megélhetjük a szeretet és szolgálat örömteli parancsát. A Szentségimádást Kürtösi Krisztián atya végezte, mivel most más szolgálata miatt Róna Gábor atya nem jöhetett el közénk.

2015. május 16-án Gyöngyösön tartottuk a Ferences rendi Kázmér atya meghívására a találkozónkat. Igényes, zenés, vetítéses előadásban volt részünk, amiből megismerhettük a ferences rend múltját, jelenét és jövőjét. A 11 órai szentmisét Majnek Antal püspök úr celebrálta, és rávilágított a mai kor kísértéseire, ami a fiatalságot éri. Nagyon érzékeljük ezt mi is, ezért fogtunk össze, hogy védőhálót szőjünk imáink által köréjük és egy se vesszen el a mieink közül. Ezen a helyen minden évben megrendezik a hordozható Mária szobrok találkozóját is. Mivel ismét távol maradt Róna Gábor atyánk, így Kármér anya nyugtatta meg a Szentségi Úr Jézus jelenlétében sokat aggódó anyai szívünket. Köszönjük szépen.

Sajnos ennek az évnek nagyon szomorú részéhez érkeztünk, mert bár a körlevélben csak imakérés formájában olvashattunk arról, hogy Gábor atya kórházban van, de megérkezett halálának a híre is. A jó Isten vegye Őt karjaiba és Ő legyen a jutalma egész életében hűségesen és szeretetben megélt szolgálatának. Mivel temetése hétköznap és késő esti órában történt Budapesten a VIII. kerületi Jézus Szíve jezsuita templomban, ezért nagyon kevesen búcsúzhattunk el tőle.

Elhatároztuk, hogy az augusztusi találkozón megpróbáljuk ezt pótolni, egy zenés vetítéssel a 24 év képein újra megeleveníteni lelki vezetőnk köztünk megélt alázatos szeretetét. A honlap szerkesztőnk, Zsuzsanna nagy gyűjtő munkájának köszönhetően valóban meg is történhetett ez a búcsú. Láttuk Gábor atyát a sok-sok édesanya körében, tanítva, mosolyogva, leborulva az Oltáriszentség előtt és mindig, mindenkit meghallgatva és megáldva, miközben a csodálatos körleveleiből 25 édesanya gyertyával a kezében felolvasott egy-egy kis részletet. Sírtunk, szomorkodtunk és hálát adtunk. Bíboros úr levelet írt nekünk (mellékelni Gábor atya sorait és Bíboros úr levelét).

Mindez 2015, augusztus 29-én történt Újpalotán a Boldog Salkaházi Sára templomban, ahol az oltárképen ott láthattuk Jézus menybemenetelét, körbevéve a magyar szentekkel és boldogokkal. Hisszük, hogy köztük van Gábor atya is és közbenjár értünk. A szentmisénket Dr. Bábel Balázs érsek úr mutatta be, melynek végén Isten szerető gondoskodásából máris sor kerülhetett a bejelentésre, hogy lenne-e méltó utód Gábor atya helyett. Fel lett olvasva egy fiatal pap önéletrajza /melléklet/ mely után elhangzott a kérdés: elfogadnák-e az édesanyák lelki vezetőnek Kürtösi Krisztián döbröközi plébánost? Hatalmas örömteli tapsvihar tört ki, melynek Krisztián atya, aki az oltárnál, mint koncelebráló pap állt az érsek úr mellett, csak lehajtott fejjel várta a végét. Nem maradtunk pásztor nélküli juhok, hála legyen Istennek.

A közösség élete folytatódott. A Püspöki Konferencia titkárságának írásban is benyújtottuk a kérelmet, hogy hagyják jóvá a közösség választását új lelki vezetőnk személyében. Meg is kaptuk. /melléklet/

2016 januárjában már Krisztián atyától kaptuk a körlevelet, amit az IRGALMASSÁG ÉVÉNEK szellemében írt. Különösen nagy tisztelője II. János Pál pápának, és valamikor 10 évvel ezelőtt éppen az irgalmasság vasárnapján szentelték pappá, most pedig különös kegyelemnek tekinti, hogy ezt a megbízatást éppen ebben az évben kapta. Isten áldja meg!

Mozgalmas év elé néztünk, tele tervekkel. A csoportok megismerése miatt örömmel tett eleget Krisztián atya a felkéréseknek és főleg a pécsi egyházmegyében több csoportot is meglátogatott.

Február 9-én jöttek össze Szekszárdon a környező 5-6 helységből az édesanyák, hogy átléphessék a Szent Kaput, és együtt imádkozzanak, engeszteljenek.

2016. május 7-én Hódmezővásárhelyen a Szent István templomban rendeztük meg találkozónkat. Ebben a templomban Gábor atya is szolgált és sok-sok imalapot osztott ki az édesanyáknak. Amikor Budapestre helyezték megbízta Szabóné Enikőt, hogy legyen az ottani édesanyákat összefogója és segítője. Enikő az egyetlen olyan közösségi vezető, aki Gábor atyától közvetlenül kapta megbízatását és azt teljes szívvel, hűségesen végzi. Ők voltak most a házigazdáink. Bíró László püspök atya jött el közénk, aki homíliájában nagyra értékelte összefogásunkat. Nincs meg nem hallgatott ima, legyünk örömben, mert a Jóisten látja a mi erőfeszítéseinket. Délután Enikő és Feri örvendeztetett meg bennünket csodálatos családi zenélésükkel, ahol mind a 9 gyermekük együtt zenélt és énekelt. Ezek az imádkozó családok a mi bástyáink és mindenütt a sok beteg, szenvedő, idős édesanya nagymama, akik naponta könyörögnek velünk. Eljöttek közénk délvidéki társaink is, kibírva a határon a 3 órás várakozást. Azt is megtudtuk tőlük, hogy annyira nagy számban vannak már Mónikás édesanyák, hogy Püspök úr a számukra is kinevezett külön lelki vezetőt Gutási Ákos horgosi plébános személyében.

Krisztián atya vezetésével 4 napos lengyelországi zarándoklatra is eljutottunk, hogy Krakkóban az Irgalmasság Bazilikában mondhassunk hálát mindenért és mindenkiért.

2016. június 18-án eljött Kalocsára Krisztián atya abba a templomba, ahol 24 éve megalakult a közösség, hogy Róna Gábor atya halálának első évfordulóján hálával emlékezzen róla és kérje közbenjárását, hogy jó utódja lehessen. 25 helységből jöttünk össze erre az alkalomra. Krisztián atya augusztus 1-től új szolgálati helyet kapott Bátaszéken és még 11 faluban.

A következő út Beregszászra és Ungvárra vezetett, mert már évek óta várták a látogatást, amit Krisztián atyával most teljesíthettünk. Nagy szeretettel fogadtak bennünket a nehéz élethelyzetben lévő édesanyák, akik most még a háború borzalmai miatt is siratják fiaikat. Szentmise, szentségimádás, rózsafüzérrel könyörgések és a sok gyónás, beszélgetés kicsit reménytelibbé tette életüket. Köszönjük János és István atyának az áldozatos munkáját!

2016. évben éppen augusztus 27-re, Szent Mónika napjára esett az országos találkozó. Meglátogathattuk a Szűzanyát a soroksári Szent István templomban, amely a Fatimai Szűzanya tiszteletére lett felszentelve. Az itteni közösség Baba-mama klubból alakult át imaközösséggé, így fiatal édesanyák alkotják. Snell György püspök úr mutatta be hálaadó szentmisénket. Beszédében elhangzott egy megdöbbentő kijelentés, „vagy keresztény lesz a jövő, vagy nem lesz jövő” Délután a templom Cecília kórusa emelte az ég felé lelkünket, majd megható tanúságtételeket hallgatva vártuk Krisztián atyát, hogy végre kijöhessen a gyóntatószékből és szóljon hozzánk. A gyónás és Szentáldozás rendkívüli erőt adó fontosságára hívta fel a figyelmet, különösen is kihangsúlyozva a Magyarországon megrendezésre kerülő EUKARISZTIKUS Kongresszust.

Egyre több közösség ünnepli megalakulásának jubileumát, így volt ez szeptember 19-én, Boldogon is, ahol valóban boldogan együtt töltöttünk egy délutánt, és örültek Krisztián atya jövetelének. Október 24-én a szegedi édesanyákat látogattuk meg, hogy a város több templomához tartozók megismerjék egymást a Jézus Szíve jezsuita templomban.

Szintén októberben ünnepelték megalakulásuk 10. évfordulóját a hirdi édesanyák, akik meghívását elfogadva köztük volt Krisztián atya és a pécsi társaik. /kép/ Adventi teendői mellett eljutott Krisztián atya a pécsi Jézus Szíve templom csoportjához is /mellékelt beszámoló/

2017-ben lesz Közösségünk 25 éves. A megalakult közösségeink eddig is összeállítottak valamiféle imacsokrot, amit az együttléteik során felhasználtak. Most Krisztián atya elképzelése, hogy összeállítana egy ilyen kis útmutató könyvecskét segítve azokat, akiknél ez nehézséget okoz. Tudjuk, hogy a közösséghez tartozásnak semmilyen más feltétele nincs, mint a napi imánk végzése, tehát semmi más nem kötelező, de akik igénylik, azoknak legyen.

Felvetődött továbbá, hogy ha már 25 éves jubileumunkat üljük, nem kellene-e valamiféle visszaemlékezést, összefoglalást adni azoknak, akik szeretnének többet tudni közösségünkről. Ez eddig csak egy vázlatos áttekintés a kezdetekről és a találkozók helyszíneiről. Nagyon jó lenne csokorba kötni Gábor atya összes körlevelét és legalább pár beszámolót a különböző csoportok, vagy egyénileg imádkozó édesanya tapasztalatairól és a gyümölcsökről, elképzelésekről. Ha az eddig tapasztaltak alapján szeretném összefoglalni, hogy mit idéz elő a közösségünkhöz való csatlakozás és a napi ima elmondásának vállalása: sokkal nagyobb felelősség érzetet, hiszen az ima módja a könyörgések elején SEGÍTS MINKET URUNK tehát ellentétben, ahogyan általában egyes személyben imádkoztunk eddig Istenhez, most mindannyiunk családjáért. Hetente egyszer a templomban való imádkozás a feltétel, tehát rendszeressé válik a Szentséglátogatás, ami az egyházhoz való tartozást is élénkíti, és ez a családtagok előtt is követendő példa. A 25 év alatt elmondták társaink, hogy szentségi házasságokkal rendezték a helyzetet, nagyobb gyermekek is megkeresztelkedtek. Bűnné vált az abortusz, mert az imádkozó édesanya-nagymama szelleme átformálta a gondolkodást. Olyan szociális érzékenység alakul ki bennünk, ami addig nem volt, mert jobban észrevesszük mások gondjait, főleg akik apostolkodnak is és közösséghez tartoznak, azok fizikálisan is hajlandók a segítésre, ha bajba kerül a másik, de feltétlenül biztosítják, hogy imádkoznak a problémáért, akár betegség, akár haláleset idején. A kórházban, szociális otthonokban rendszeresen látogatják még a nem közösséghez tartozókat is (érdi és kalocsai csoport). A pécsieknél már említettük, hogy a papnövendékekért, de mindenki a papokért és Főpásztorunkért is imádkozik. A templomban sokkal nagyobb szerepet vállalunk: keresztút, rózsafüzér, Úrnapi oltárépítés, takarítás, sütögetés, ministránsok megajándékozása.

A SZÜKSÉGES DOLGOKBAN EGYSÉG, A TÖBBIBEN SZABADSÁG ÉS MINDENBEN A SZERETET.

Kérem a Szentlelket, áldja meg, amit megálmodtunk. Amen